"Minden más lett tőle már" - VIII.

Szerző: Kriszti Ekkor írtam:
Visszatért a tavaszi időjárás, és a szél is csillapodott a múlt hetihez képest. Tegnap-tegnapelőtt így tudtam hosszan sétálni a városban, a mozgás jót tesz az embernek, az alvás is jobban esik utána. Meg aztán, egy ilyen séta alkalmával sok mindent látok, hallok, amiből tanulhatok valamit. Ha más nem, csodálom az Isten és ember alkotta világot. Alább megosztok egy szép képet ma, ezt nemrég készítettem a Hősök terén. Szép este volt. 

8. (K. 48. D-dúr Szimfónia)

Még ugyanabban az évben, mint a hetediket, írta meg Mozart ezt a szimfóniát is, ugyancsak Bécsben, nem sokkal azelőtt, hogy visszaköltöztek volna szülővárosába, Salzburgba. Négy tételes, érdekessége, hogy trombita és üstdob is szerepel benne, amely a korai darabjaiban még nem annyira jellemző.

Hogy mit éreztem, miközben hallgattam? Egy vidám, de hosszú nap után a nyolcadik szimfónia csodálatos zárás. Kicsit hosszabb, mint az előzőek, legalábbis nekem annak tűnt. A hegedűk játéka egyszerűen fantasztikus benne, nagyon tetszik. Jó megpihenni, és írogatni az ágyamban ülve, de ez a darab tökéletesen illene egy margitszigeti sétához is, miközben meg lehetne csodálni a virágba borult fákat, a vidáman csicsergő és ugrándozó madárkákat, nézni a gyönyörű Dunát, ahogy este tükröződnek a vizében a város fényei. Ülni egy padon, beszívni a tavasz illatát, mosolyogni a világra, az emberekre, kizárni a hétköznapok zaját… milyen szerencsések vagyunk, ha mindezt láthatjuk, hallhatjuk!

Erről a műről azt írják, kicsit ünnepélyes jellegű. Valóban annak tetszik, talán a hangszerelés teszi, annyira nem értek hozzá, hogy biztosan állíthassak ilyesmit. Annyit azonban kijelenthetek, hogy engem ez is tökéletesen megnyugtat, és hálássá tesz, mert hallhatom, mert ismerhetem, mert szerethetem. Mozartot hallgatni még mindig jó, és az idézet sem marad el. :-)

“A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal.

Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez.”
(Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy sokat kell sétálni)
Itt: Bp.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Segítség, introvertált vagyok!

Szerző: Kriszti Ekkor írtam:
Kategóriák. Sokféle csoportosítás létezik, besoroljuk fajokba az állatokat, a növényeket, osztályozzuk a kőzeteket, és még sorolhatnám, mi mindent kategorizálunk, de igazából én most csak az emberekre vonatkozóakra szeretnék összpontosítani. Sokfélék vagyunk, és megannyi módon lehet megkülönböztetni bennünket – szegények és gazdagok, fiatalok és öregek, gyermekek és felnőttek, balgák és okosak: csak néhány, ami hirtelen eszembe jutott -, mi pedig szeretjük is ezt gyakorta megtenni.  A magam részéről, mindig is féltem ez efféle csoportosítgatásoktól. Valahogy rettegtem attól, hogy a kategória, amelybe besoroltak, mivé tesz majd engem. Mennyire befolyásol vajon? Mennyire akar meghatározni engem? "Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye." – mondta (talán) Einstein, s mennyire igaz ez! Jobban kedvelem, ha a csoportok átjárhatóak, a határok lassan elmosódna...
További információk

Mindenhol jó, de a legjobb otthon

Szerző: Kriszti Ekkor írtam:
Kép
Hurrá, itt a péntek, a hétvége! Avagy mindig van valami, aminek örülni lehet. Mi a tervetek a hétvégére? Én idén is teljesen odáig vagyok a vízicsúszdákért, úgyhogy jó lenne elmenni strandra, aquaparkba, ilyesmi helyre. Múlt szombaton, a szabadságunk megkoronázásaként idén is ellátogattunk Nagyváradra, a Nymphaea Aquaparkba, ami továbbra is fantasztikus, szuper csúszdákkal, medencékkel, ugrálóval. Tavaly a hullámmedence kimaradt, de idén azt is ki tudtuk próbálni, nagyon nagy élmény volt, szintúgy a leghosszabb, gumimatracos lila csúszda, aminél idén végre kiálltuk a sort. Megérte. De térjünk rá a mai témára, ez a kis kitérő után. Július 20 – ’Mindenhol jó, de a legjobb otthon’ Ha lehetőség lenne „nomád” életmódra, egyik helyről a másikra utazgatva, megtenném-e, szükségem van-e egy „otthonra”. Mi teszi számomra az otthont, otthonná? / If you had the opportunity to live a nomadic life, traveling from place to place, would you do it? Do you need a home base? What ...
További információk

'Parti állatok?'

Szerző: Kriszti Ekkor írtam:
Kép
A szombat mindig az egyik kedvenc napom. Hétvége van, van időm egy csomó olyan feladatra, amire hétközben nem feltétlenül jut idő vagy épp energiám nincs hozzá. Ilyenkor megejtem a heti takarítást, mosok, néha főzök vagy besegítek a főzésbe. Ezek ilyenkor üdítő változatosságot jelentenek a hétköznapokhoz képest. De ez a nap általában a kirándulós nap is, ha épp olyanunk van. Meg aztán ezeken a nyugis napokon lehet többet haladni az olvasmányaimmal is. Napozás, esőzés, utazás alatt, amikor van rá időm.   Nektek melyik a kedvenc napotok? A mai témában pedig még a könyv is szerepel. :) Július 21 – ’Parti állatok?’ Több emberrel töltött idő után vajon kész vagyok-e arra, hogy bármit tegyek, energikus leszek-e, vagy elbújnék egy sarokban inkább egy jó könyvvel?! /Party animals? After spending time with a group of people, do you feel energized and ready for anything or do you want to hide in the corner with a good book?/ A kérdés kapcsán azonnal visszautalok ...
További információk