A barátságról - I. rész
A napokban sokat gondolkodtam ezen a témán. C.S.Lewis, a példaképem, kedvenc íróim egyike mondta azt, hogy a barátság a legönzetlenebb emberi kapcsolat. Az érveit is ismerve, azt mondom, igaza van. Ugyanakkor, ha ebben az értelemben beszélünk barátságról, akkor vajon vannak-e barátaink? Az a legrosszabb, mikor a legszebb barátságokat elrontjuk. Szerelemmel, féltékenykedéssel, vitákkal. Ezek persze csak érzelmek. Jönnek és mennek. De amit alaposan megtanultam az évek során az az, hogy meg kell becsülni azokat az embereket, akik körülvesznek. Akkor is, ha nem szimpatikusak elsőre, akkor is, ha tudod, hogy mást akarnak tőled. Néha jobb a dolgokat meghagyni annak, aminek lenniük kell. Éppen a hetekben voltak érdekes élményeim az érintésről, a szimpátiáról. Azután folyton az járt a fejemben, amit Szókratész mond Dannek. Ezzel zárom is a bejegyzést. 1. lecke „Engedd el a kötelékeidet. A büszkeségedet. Annyi mindennek vagy rabja! Rabja vagy a beszédnek. Hogy fo...