Here. Now. This moment.

A hétvége alkalmából úgy gondoltam, megírok két-három élménybeszámolót az elmúlt két hétből. Van ennek is valamiféle varázsa számomra: ülök a szobám magányában, online hallgatom a szatmári rádiót, amitől úgy érzem, lélekben kicsit otthon vagyok. Olyan történeteket választottam ki, amelyek különösen mély benyomást tettek rám. A többi napom is remekül alakult, de mindegyiket lejegyezni igen csak hosszadalmas lenne, azon túl nem is biztos, hogy mindenki annyira érdekes olvasmánynak találná. Mert tele voltak emberekkel, érzésekkel, helyekkel – számomra ugyan nagyon fontosak, de külső szemlélőnek talán már kevésbé. A legjobb az időrendiség, ezért először egy színházi előadásról írok. Június 10-én másodszor is megnéztük délután a Szép nyári nap c. musicalt az Operettszínházban. Ami azt illeti, először nagyon tetszett, de lehetett ezt még fokozni: most még jobban tetszett! Egyrészt azért, mert azóta még több Neoton dalt hallgattam, és így mindegyiknek nagyon örültem, mikor felcsendü...

Lassan, de biztosan elérkezik a június közepe is, beköszöntött a melegebb idő, itt vannak a nyári záporok, s zivatarok, a szép, csillagos éjek. Az élet mindig tartogat meglepetéseket, és mint mindig, tele van kisebb-nagyobb szépségekkel, de azért az ember el-elbizonytalanodik. Olykor mindenkit elfog egy kicsit a kétségbeesés érzése, a magány, az üresség. „Az emberek rettegnek attól, ami bennük van. Pedig csak ott találják meg azt, amire szükségük van. Nem tudsz aludni. Lehet, hogy azért, mert késő éjjel, mikor minden zaj elhal, és ott fekszel az ágyadban teljesen egyedül, úrrá lesz rajtad a félelem. Azért tör rád a félelem, mert hirtelen minden annyira... ...üres.” Ennek persze több oka is lehet; például gyakran ott lebegnek a szemünk előtt a múlt árnyai, az értelmetlennek tűnő szenvedés pillanatai. Rögtön ezután pedig következnek a jövőre vonatkozó kérdések: mi lesz, ha? Mit fognak gondolni? Hogyan fogom megoldani? De azért mindig, mindenre van valamilyen megoldás. Mos...