Here. Now. This moment.

Mert jó, hogy ő is ott volt. :-)

Lányoknak. :-)

Csak úgy. :-)

Szeretnék úgy belédsimulni Természet - mint egy falevél, Mint egy fűszál, mely egyformán nyugodt, Ha harmat száll rá, s ha rá száll a dér. Szeretnék úgy belédsimulni, Mint egy elvesző árnyalat Az alkony ezerszínű tengerén, Szeretném fölszívni az árnyakat, S magamat tőlük fölszívatni én. Szeretnék úgy belédsimulni Természet - mint egy lehelet, Mint szél fuvalma, mely alig-alig Borzolja fel az alvó vizeket, Szeretnék úgy belédsimulni, Mint egy tétova napsugár, Mely jár az erdő sűrű rejtekén, És nem keres és nem talál, Szeretnék úgy belédsimulni Természet - mint egy tűnő napsugár. (S szeretném, ha mellettem elmenet, Valaki szólna: "Nézd, már itt az ősz, Sárgulnak lassacskán a levelek." És nem ismerné meg a levelet. És szeretném, ha rajtfelejtené Valaki a szemét az alkonyégen, S szólna: "ezerszínű az alkonyat, Így láttuk ezt valaha, - vele - régen." És nem sejtené, hogy egy árnyalat Az esti színek közt én vagyok éppen. És szeretném, ha ...

Jó film. És (amivel nem kezdünk mondatot XD) én is szeretném, ha kitörölnék az összes vele kapcsolatos emlékemet... még akkor is, ha később megbánnám.

Most pedig következnek a közlemények. 1. A társalgó, chatbox vagy mindegymi újra távozott az oldalról (az én segítségemmel). Egyrészt, mert semmi szükség nincs rá, másrészt, mert nem szeretem a netes társalgást (sőt, egyre inkább ellene vagyok). Véleményezésre lehetőség nyílik minden bejegyzés után, beszélgetni meg lehet velem élőben vagy telefonon. 2. Az oldalra nem sok időm jut (nem mintha ez érintene valakit), de kivételesen azért tényleg egy hét múltán cseréltem a hét képét.  3. Olyan nincs. Azaz tettem egy dalt, szigorúan a stílus kedvelőinek, aki itt egyedül én vagyok (meg minden más is XD).

Minden ellenére ő érdemelte volna azt az első helyet. "You're simply the best..." Lájk. ;-)

I need you so much closer...

Reményik Sándor Akarom Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon. Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, Mit tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, Míg le nem teszi a művész a vonót.