Here. Now. This moment.

Sokféle mentséget hozhatnék fel arra, miért is nem írtam az elmúlt néhány hétben, hónapban, de az igazság az, hogy kedvem sem volt hozzá túlzottan, és mondjuk ki: lusta voltam hozzá. Mindeközben viszont zenét sem nagyon hallgattam, legfeljebb rádiót, azt is csak háttérzajként. Most azonban annál lelkesebben vetem bele ismét magam Mozart munkásságába, annak ellenére, hogy pillanatnyilag kételkedem abban, van-e értelme erről itt értekezni. A nyár vége óta történtek realitása olyannyira lehangoló, hogy nehéz pozitívan szemlélni a világot, és nem észrevenni az Európában zajló átalakulásokat. Persze, ez a változás nem feltétlenül lenne rossz, ha kellőképpen felrázná az embereket, és észrevennék, mi számít igazán. De nem célom most, hogy bármiféle véleményt írjak az egész kialakult helyzetről, inkább csak az általános fásultságról szerettem volna említést tenni, ami még kicsit oka lehet a hanyag magatartásomnak. 9. (K. 73 C-dúr Szimfónia) Ez a mű Salzburgban, a szülővárosban ...

Visszatért a tavaszi időjárás, és a szél is csillapodott a múlt hetihez képest. Tegnap-tegnapelőtt így tudtam hosszan sétálni a városban, a mozgás jót tesz az embernek, az alvás is jobban esik utána. Meg aztán, egy ilyen séta alkalmával sok mindent látok, hallok, amiből tanulhatok valamit. Ha más nem, csodálom az Isten és ember alkotta világot. Alább megosztok egy szép képet ma, ezt nemrég készítettem a Hősök terén. Szép este volt.  8. (K. 48. D-dúr Szimfónia) Még ugyanabban az évben, mint a hetediket, írta meg Mozart ezt a szimfóniát is, ugyancsak Bécsben, nem sokkal azelőtt, hogy visszaköltöztek volna szülővárosába, Salzburgba. Négy tételes, érdekessége, hogy trombita és üstdob is szerepel benne, amely a korai darabjaiban még nem annyira jellemző. Hogy mit éreztem, miközben hallgattam? Egy vidám, de hosszú nap után a nyolcadik szimfónia csodálatos zárás. Kicsit hosszabb, mint az előzőek, legalábbis nekem annak tűnt. A hegedűk játéka egyszerűen fantasztikus ...

Tegnap este olvastam egy cikket az elalvás előtti zenehallgatásról. Természetesen többféle kutatás is bizonyította, hogy kellemes, lágy dallamok hallgatásával az alvásunk minősége javulhat, de az álomba szenderülés is könnyebb lehet. A zene persze nem csak ebben, sok minden másban is segítségünkre lehet, ezt a cikkben is említi a szerző. Ugyebár az, hogy ki, milyen stílust szeret jobban, az sok mindentől függ. Az ízlés mellett pedig a hangulat is meghatározó a kérdésben. Érdekes, valahogy mindig van egy-egy olyan dal, ami valahogy kifejezi az érzéseinket, még akkor is, ha nem vagyunk egyformák, és az is ritka, hogy egy-egy érzést ugyanúgy éljünk meg. 7. (K. 45. D-dúr Szimfónia) A szimfóniát Mozart tizenkét évesen, 1768-ban írta, Bécsben, miután visszatértek oda családjával. Később, némi átdolgozás után ez lett a nyitánya A színlelt együgyű című vígoperájának, amelyet a bécsi udvar rendelt meg. Négytételes, az eredeti hangszerelés annyiban változott, hogy a szimfonikus n...

A napokban, hetekben rengeteg változással szembesültem. Azon gondolkodtam közben, vajon miért olyan nehéz nekünk, embereknek megváltozni. Érdekes, az élővilág más tagjai mennyivel egyszerűbben és gyorsabban tudnak reagálni a megváltozott körülményekre. Például, ha egy királyráknak más hőmérsékletű vízbe kell költöznie, beletelik ugyan némi időbe, míg képes lesz teljesen alkalmazkodni, de látszólag sokkal kevésbé veszi zokon azt, ami történik vele. Valószínűleg nem lázad fel, nem kezd el filozofálni azon, mi vagy ki okozta neki ezt a problémát, hanem úgy válaszol, ahogy tud: együtt változik a természettel. Ha egy növény nem jut elég tápanyaghoz, nem kezd el kiáltozni, a sorsát átkozni vagy éppen elégedetlenkedni, hanem csendben meghagyja magát az enyészetnek, és csak addig küzd, míg ereje engedi. Végül arra jutottam, nálunk az a gond, hogy szeretjük a kényelmet, tele vagyunk félelmekkel (mit gondolnak mások, mi lesz, ha valami rosszul sül el, mi lesz, ha fájni fog, stb.), és...

Az ötös szám igen kedves nekem, ezért ezt a szimfóniát is érdeklődve vártam. A másik, amiért izgalmas volt most meghallgatni, mert Beethoven szimfóniái közül éppen az ötödik a kedvencem. Nem tudom, van-e jelentősége, vagy csak a véletlen műve, de Mozartnak ebben a darabjában a két szélső tétel kimondottan vidám, csak a középső melankolikus, Beethovennek viszont egy komoly – nem véletlenül – a „Sors” szimfóniának is nevezett műve kapta ugyanezt a számot. Természetesen nem célom összehasonlítani a két zeneszerzőt, nem lenne semmi értelme. Mindenesetre mindkét szimfónia nagyon tetszik, még akkor is, ha teljesen eltérő stílusúak. 5 . (K.22. B-dúr Szimfónia) Ez a szimfónia is három rövid tételből áll, a harmadiknak a dallama később a Figaro házasságában is megjelenik, de ez nem egyedi eset Mozartnál, néha feltűnnek ugyanazok a részletek más műveiben. Ennek a darabnak a megírásakor még mindig csak kilenc éves – ráadásul éppen beteg is - volt, és amiért számomra még különleges...