"Minden más lett tőle már" - VII.
Tegnap
este olvastam egy cikket az elalvás előtti zenehallgatásról. Természetesen
többféle kutatás is bizonyította, hogy kellemes, lágy dallamok hallgatásával az
alvásunk minősége javulhat, de az álomba szenderülés is könnyebb lehet. A zene
persze nem csak ebben, sok minden másban is segítségünkre lehet, ezt a cikkben
is említi a szerző. Ugyebár az, hogy ki, milyen stílust szeret jobban, az sok
mindentől függ. Az ízlés mellett pedig a hangulat is meghatározó a kérdésben.
Érdekes, valahogy mindig van egy-egy olyan dal, ami valahogy kifejezi az
érzéseinket, még akkor is, ha nem vagyunk egyformák, és az is ritka, hogy
egy-egy érzést ugyanúgy éljünk meg.
7.
(K. 45. D-dúr Szimfónia)
A
szimfóniát Mozart tizenkét évesen, 1768-ban írta, Bécsben, miután visszatértek
oda családjával. Később, némi átdolgozás után ez lett a nyitánya A színlelt
együgyű című vígoperájának, amelyet a bécsi udvar rendelt meg. Négytételes, az
eredeti hangszerelés annyiban változott, hogy a szimfonikus nyitányban a trombiták
helyett már fuvolák szólalnak meg.
Hogy mit éreztem, miközben
hallgattam?
Mivel az álmokról, alvásról olvastam többet mostanában, kicsit úgy éreztem,
altatódalt hallgatok. Vannak energikusabb részek is a darabban, mégis inkább a
csendesebb, lágyabb ütemekre koncentráltam. Egy kicsit szomorkásabbnak is
tűnik, vagy csak olyannak szeretném hallani, nem tudom. Talán, ha az eddigiek közül
kéne választanom, nem ezt mondanám kedvencnek, ennek ellenére érződik,
mennyivel érettebb a korábban írt szimfóniákhoz képest.
Ezután
úgy gondoltam, érdemes meghallgatni az opera nyitányának formájában is, csak
úgy, kíváncsiságból. Nehezen tudnék dönteni a kettő között, talán ez utóbbi
amiatt tetszik kicsit jobban, mert a fuvolához inkább kötődöm. Mindig csodálom
azt a lágy, mégis egyszerű hangot, ami ennek a hangszernek sajátja. Különlegessé
tette az élményt ezzel a kettősséggel, úgyhogy továbbra sem csalódtam
Mozartban, hallgassuk ezentúl is bátran! :-)
Mára
egy idézet az életritmusról, amelynek része az alvás is:
“Mindig
váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát és pihenést,
koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is;
tudatosan felállni az élet terített asztala mellől, mikor legjobban esik a bőség,
tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van. Nem
elbízni magad semmiféle helyzetben.”
(Márai
Sándor: Füves könyv – Az élet ritmusáról)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése