Here. Now. This moment.

A fürdővizembe ezúttal fűszeres narancs és vörös áfonya illatú habfürdőt öntöttem, illetve levendulás fürdősót szórtam. Ez utóbbi, meg persze a forró víz köztudomásúlag nyugtatja az idegrendszert, oldja a stresszt. Hamarosan én is éreztem jótékony hatását, ellazított, a meleg víz a csontomig hatolt, beszívtam a kellemes illatokat, nem szívesen szálltam ki a kádból. A héten a harmadik délutáni bevásárló körutamról tértem haza, a plázák fullasztó melege kimerített, a magas sarkú csizmában megtett hosszú úttól sajgott a lábam, a nehéz válltáskák vörös foltot hagytak a bőrömön. Fáradt testembe a forró fürdő kicsit visszavarázsolta az erőt. Később megszárítottam a hajamat, töltöttem magamnak egy kis pohár meggylikőrt, meg egy bögre forró teát, és leültem a nappaliba, későre járt. A karácsonyra gondoltam, a nyomasztó érzésre, hogy mennyi ajándék hiányzik még, aztán a gyerekkoromra, amikor az ünnep valóban ünnep volt. Korábban betértem egy játékboltba, valami ajándékot keresve maj...

Ismét itt vagyok, mégpedig azért, hogy folytassam, immár több mint egy éve abbahagyott (de mindig is tudtam, hogy nem végleg 😊 ) Mozart-sorozatomat. Régebben a testvérem és köztem gyakori vitatéma volt, hogy vajon Beethoven vagy Mozart komponálta-e a jobb szimfóniákat. Nálam mindig kicsit Mozart javára billent a mérleg, ő pedig inkább Beethovent kedvelte. Végül persze mindig oda jutottunk, hogy semmi értelme összehasonlítani a kettőt, ízlés és hangulat kérdése is lehet, melyiket hallgatjuk éppen szívesebben.   Az igazság az, hogy az utóbbi időszakban, az életemben valamiféle mélypont következett be, és egyszer csak megértettem őt. Beethoven szimfóniái valahogy mélyebbek, fennköltebbek, nehezebbek. Legkétségbeesettebb pillanataimban az V., VII. vagy VIII. Beethoven szimfóniát hallgattam, és mindig jobban éreztem magam tőle. (Érdekes egyébként, hogy még a számok is hatással vannak ránk, mindegyik szám valahogy kötődik hozzám.) Most azonban már sokkal jobban érzem magam l...

Kategóriák. Sokféle csoportosítás létezik, besoroljuk fajokba az állatokat, a növényeket, osztályozzuk a kőzeteket, és még sorolhatnám, mi mindent kategorizálunk, de igazából én most csak az emberekre vonatkozóakra szeretnék összpontosítani. Sokfélék vagyunk, és megannyi módon lehet megkülönböztetni bennünket – szegények és gazdagok, fiatalok és öregek, gyermekek és felnőttek, balgák és okosak: csak néhány, ami hirtelen eszembe jutott -, mi pedig szeretjük is ezt gyakorta megtenni.  A magam részéről, mindig is féltem ez efféle csoportosítgatásoktól. Valahogy rettegtem attól, hogy a kategória, amelybe besoroltak, mivé tesz majd engem. Mennyire befolyásol vajon? Mennyire akar meghatározni engem? "Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye." – mondta (talán) Einstein, s mennyire igaz ez! Jobban kedvelem, ha a csoportok átjárhatóak, a határok lassan elmosódna...

N agyon rég nem volt alkalmam írni, legalábbis nem a blogba, de úgy gondolom, ideje újra foglalkoznom vele. Így aztán új névvel, új külsővel is jelentkezem, illetve létrehoztam a blog Facebook oldalát is, ahol a bloggal kapcsolatos tartalmak, illetve terveim szerint egyéb információk, érdekességek is megtalálhatóak lesznek. Hamarosan folytatni fogom a Mozart szimfóniáiról szóló sorozatomat is, de előbb szerettem volna egy kicsit csinosítani az oldalt, néhány új modullal bővíteni, így mostantól szerepel majd egy könyvajánló, egy filmajánló részleg is, ahonnan minden kedves erre járó vendég kedvére válogathat. Emellett megmarad a hét képe, illetve a hét idézete is.  Addig is, szeretettel ajánlom régi bejegyzéseimet is, legtöbbjük ma ugyanúgy aktuális, ahogy akkor is, amikor írtam őket.