Here. Now. This moment.

Az elmúlt hetekben nem sikerült eljutnom odáig, hogy írjak valamit, így elég sok minden összegyűlt bennem. Éppen azon gondolkodtam az imént a szokásos, esti relaxációs időmben, miről számoljak be és miről ne. A legjobb az, ha egy aktualitással kezdem: ma van a boldogság világnapja. Ebben persze nincs semmi furcsa, manapság mindennek van világnapja, és rendszerint ez engem nem nagyon szokott foglalkoztatni. Erről azonban úgy gondolom, igenis fontos. Szinte félelmetes, mennyire boldogtalanok körülöttem az emberek, letörtség, magány, félelem – ezek uralkodnak. Talán nem is a boldogtalanság a megfelelő kifejezés erre, hanem inkább az örömtelenség. Ez utóbbi jobban kiemeli a lényeget: hiányzik az, hogy meglássuk a kisebb-nagyobb örömöket az életben. Úgy veszem észre, a legfőbb gond ott van, hogy még mindig csak nehezen tudjuk vagy akarjuk elfogadni azt, hogy a nagy célok kitűzése, a még nagyobb álmok hajszolása közben elszalad mellettünk az élet. Itt pedig rá is térnék a következő...