Here. Now. This moment.

Úgy gondoltam, most egy olyan témát választok, ami egy kicsit gyakorlatiasabban foglalkozik egy közhellyel. Az éremnek tehát – mint már említettem is korábban - mindig két oldala van. Ennek az igazolásához egy kicsit előveszem a manapság amúgy is igencsak népszerű kérdést, amit csak úgy emlegetnek, hogy a „Facebook-jelenség”. Az említett közösségi oldalról megoszlanak a vélemények, sokan, sokféleképpen próbálták már meg elemezni; vizsgálták a társadalmi hatásait, az oldalon megjelenő régi-új viselkedésmintákat, a gazdaságra gyakorolt befolyását. Ugyanakkor egyelőre sehol nem hallottam elfogadható magyarázatot arra, miért pont ez lett a sikeres, miért vannak még mindig elvetemült rajongói vagy éppen ellenzői az oldalnak. Manapság a trendek ugyan azt mutatják, hogy népszerűsége csökken (ez nem jelenti azt, hogy nincs az első helyen még mindig – de vajon meddig marad ott, figyelembe véve, hogy a vállalkozói oldalon már régen nincs ott?). A közösségi média többi szereplője az elmúlt ...

Andrew Matthews - és persze még sokan mások is - azt javasolja, hogy ahhoz, hogy valóban boldogok legyünk, igyekezzünk minden helyzetben megkeresni a jót. Így aztán, mikor nemrégiben csúnyán lebetegedtem, gondoltam, legalább végre jut időm néhány filmre. Nem szeretném felsorolni az összeset, némelyik erősen kimeríti a „lötyi-film” kategóriát, ami nem azt jelenti, hogy nem megfelelőek néha a kikapcsolódásra, csak azért a mondanivalójukat (ha véletlenül van olyanjuk) elemezni kicsit nehézkes lenne. Inkább kiemelem azt az egyet, amit azóta nagyon szeretek, hogy először láttam. Nos, ez a Muzsika hangja című nagyszerű darab lenne. Hogy miért érdekes ezzel a filmmel foglalkozni? Valahogy úgy érzem, az üzenete a maga musical-stílusú módján sok, általam szintén nagyra tartott könyvvel, filmmel egybecseng ( A békés harcos útja, Élj vidáman, stb. ). Ezt pedig teszi – éppen a stílusból adódóan – zenés formában, csodaszép, könnyen tanulható dallamokkal. A történet rávilágít arra, menn...