Here. Now. This moment.

Sohasem értettem, mi a gond közhelyekkel. Persze, csak ismételgetjük őket, de vajon nem azért, mert igazán nem is értjük a lényegüket? Esetleg, ha értjük is, figyelmen kívül hagyjuk őket, nem igaz? Így aztán én arra jutottam, hogy semmi bajunk nem lenne a közhelyekkel, ha azok szerint tudnánk élni. Például figyelembe vennénk, hogy minden csak nézőpont kérdése, hiszen az éremnek mindig két oldala van. Sokszor jut eszembe a következő idézet G. B. Shaw-tól, pedig ez is klisé. „Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket.” Nem tudom, mindenkinél működik-e ez a modell, mindenesetre én úgy tapasztaltam, a boldogsághoz sokszor elég, ha mosolyra húzzuk a szájunkat, akkor is, amikor az már sírásra görbül. Elég, ha valóban észreveszünk aprósá...

Gyönyörű májusi nap ért véget. Annak ellenére, hogy reggel még esett az eső, és felhős maradt az ég, délutánra kicsit előbújt a nap, a levegő is felfrissült. Egyszerűen nem tudok betelni a rózsák látványával, fantasztikus színekben pompáznak, az illata pedig sokuknak bódító. Néha otthon, amikor sétálgatok közöttük, végigsimítom a szirmaikat, és a Kis Herceg re gondolok. Olyankor biztosan tudom, hogy ők is éreznek . Hogy is ne éreznének? Valószínűleg végtelenül hálásak, amiért ilyen szépek lehetnek. A mai sétám alatt sok mindent megfigyeltem. Néztem az emberek arcát, hallgattam a gyermekek kacagását, elképzeltem, vajon mit érezhetnek. Sokan gyászolnak éppen – a hírek ezer meg ezer tragédiáról tudósítanak -, másoknak egyéb gondjuk-bajuk van. De pont ma olvastam az egyik imában, hogy kérnünk kell a Jóistent, hogy megértsük, minden okkal történik, minden jól van úgy, ahogy, csak ki kell várnunk a választ. Mert valóban: ugyanabban a percben, valahol meghal valaki, de máshol me...

Kivirágzott a vitorlavirágom, és ez boldogsággal tölt el. Gyönyörű. Hm, apró örömök az életben. Kezdetnek megteszi. „You never see the rainbow, you just curse the rain…” A májusi eső pedig aranyat ér, mondják. Emellett a május az egyik legszebb hónap szerintem. De lassan idén is véget ér ez a hónap, jön a nyár, tele újabb és újabb változással – szépségekkel. A rózsák, a hosszú nappalok, a naplementék, a csillagos éjek, a villámok. Nem is tudom, jó volna minden nap összeírni néhány apróságot, amit megcsodáltunk; hogy valóban elhiggyük, nincsenek átlagos pillanatok. „Olyan nincs, hogy semmi sem történik.” Közben sok minden történt. Például véget ért idén is az Eurovíziós Dalfesztivál. Igazából sosem érdekeltek az efféle dolgok, nem szurkoltam együtt senkivel a magyar előadóért egyik közvetítést se eddig, most is csak véletlenül ültem le a tévé elé. Nem tudtam, hogy tavaly Loreen nyert, hogy az Euphoria ezért folyik a csapból is, csak valamiért kíváncsi voltam a dalokra. ...