Pillanatok II.

Gyönyörű májusi nap ért véget. Annak ellenére, hogy reggel még esett az eső, és felhős maradt az ég, délutánra kicsit előbújt a nap, a levegő is felfrissült. Egyszerűen nem tudok betelni a rózsák látványával, fantasztikus színekben pompáznak, az illata pedig sokuknak bódító. Néha otthon, amikor sétálgatok közöttük, végigsimítom a szirmaikat, és a Kis Hercegre gondolok. Olyankor biztosan tudom, hogy ők is éreznek. Hogy is ne éreznének? Valószínűleg végtelenül hálásak, amiért ilyen szépek lehetnek.

A mai sétám alatt sok mindent megfigyeltem. Néztem az emberek arcát, hallgattam a gyermekek kacagását, elképzeltem, vajon mit érezhetnek. Sokan gyászolnak éppen – a hírek ezer meg ezer tragédiáról tudósítanak -, másoknak egyéb gondjuk-bajuk van. De pont ma olvastam az egyik imában, hogy kérnünk kell a Jóistent, hogy megértsük, minden okkal történik, minden jól van úgy, ahogy, csak ki kell várnunk a választ. Mert valóban: ugyanabban a percben, valahol meghal valaki, de máshol megszületik egy új élet, a természetnek csodálatos az egyensúlya, minden összhangban van.

Ma, miközben egy ismerősömmel beszélgettem, megjegyezte, hogy neki semmi oka sincs örülni, nem szereti a munkahelyét, kevés a fizetése, és egyébként is öreg már ő, nincsen semmi pozitívum, amit mondhatna. Eztán hozzátette, hogy én is csak azért gondolom másként, mert még fiatal vagyok. Én persze egyáltalán nem értek egyet vele. Sok idősebb, ennek ellenére boldog embert ismerek. Nekik ugyanúgy kevés a fizetésük, nem mindig megfelelőek a munkakörülményeik, mégis tudnak mosolyogni. Csupán csak azon múlik, hogyan határozunk. Inkább a szép dolgokat szeretnénk észrevenni nap mint nap, vagy azt keressük, ami nem jó. Rajtunk múlik. Természetesen nehéz ez, amikor annyi bosszantó eseménnyel szembesülünk, meg aztán néha tényleg semmi nem alakul úgy, ahogy terveztük, és úgy érezzük, folyton kudarcot vallunk, falakba ütközünk. Pedig ha nagyon odafigyelünk, mindig észre fogjuk venni, mennyire igaz a mondás: „Ha Isten bezár egy ajtót, valahol kinyit egy ablakot.”

A mai napom apró örömei: Gyermekek, akik önfeledten szaladgálnak, kíváncsian fedezik fel a számukra még ismeretlen világot, a templom, amelynek tornya az eget idézi, és elmerül a végtelen kékségben, virágok a tó partján, kecsesen lépdelő gólya a szomszéd telken, a miséről kiszűrődő énekszó, esőcseppek a rózsaszirmokon, madárcsicsergés, mosolygó párok a parkban és a metrón. Ti mi szépet láttatok ma? :-) 

Ennyi voltam mára.

4. lecke

„- A baleseted lecke volt. Az életben dönteni kell. Dönthetsz úgy, hogy áldozat leszel, de dönthetsz másként is.

 - Ne törődjek a sérülésemmel?

 - A harcos cselekszik, csak a bolond sír.

- És ha nem tudom megtenni?

- Az a jövő, ne gondolj rá.

- Hogyan kezdjek hozzá?

- Nincs olyan, hogy kezdet és vég. Csak a tett van.”