Pillanatok I.

Kivirágzott a vitorlavirágom, és ez boldogsággal tölt el. Gyönyörű. Hm, apró örömök az életben. Kezdetnek megteszi.

„You never see the rainbow, you just curse the rain…”

A májusi eső pedig aranyat ér, mondják. Emellett a május az egyik legszebb hónap szerintem. De lassan idén is véget ér ez a hónap, jön a nyár, tele újabb és újabb változással – szépségekkel. A rózsák, a hosszú nappalok, a naplementék, a csillagos éjek, a villámok. Nem is tudom, jó volna minden nap összeírni néhány apróságot, amit megcsodáltunk; hogy valóban elhiggyük, nincsenek átlagos pillanatok. „Olyan nincs, hogy semmi sem történik.”

Közben sok minden történt. Például véget ért idén is az Eurovíziós Dalfesztivál. Igazából sosem érdekeltek az efféle dolgok, nem szurkoltam együtt senkivel a magyar előadóért egyik közvetítést se eddig, most is csak véletlenül ültem le a tévé elé. Nem tudtam, hogy tavaly Loreen nyert, hogy az Euphoria ezért folyik a csapból is, csak valamiért kíváncsi voltam a dalokra.

A műsor látványos, akad néhány tehetséges zenész – ott van rögtön Bonnie Tyler, akinek a részvételével nem feltétlenül értek egyet, tekintve, hogy már befutott (aztán ki is futott…), vagy Anouk a hollandoktól -, a kezdeményezés pedig szép és jó, hasonló, mint anno a Játék határok nélkül. A pontozás viszont egy kissé kiábrándító volt számomra. Elképzelhető, hogy naivan látom a világot, de nem akarom megérteni, miért kell ennek is politikai töltete legyen. Néhány meglepetést kivéve az ember pillanatok alatt ki tudta találni, melyik ország melyik másikat támogatja a pontjaival, figyelmen kívül hagyva a tényleges zenei minősítést. Ezért aztán kicsit utánanéztem a témának, elolvastam a fesztivál történetét, a szabályait. Természetesen nem én vagyok az egyetlen, aki észrevette ezt a problémát, volt ennek visszhangja a sajtóban is, a verseny szervezői azonban a szomszédos országok, illetve hasonló kultúrák egyező zenei ízlésével magyarázták a dolgot. Ebben nyilvánvalóan van igazság, ugyanakkor a lényeg nem az lenne, hogy pont itt legyünk nyitottak az újra? Nem feltétlenül kell megpróbálkozni a változással, de értékelni lehet, legalábbis én ezt gondolom.

Mindezek ellenére nem azt akartam kifejezni, hogy elégedetlen lennék a végeredménnyel – Emmelie de Forest valóban nagyon tehetséges, megérdemelte az első helyet, a dala is nagyon tetszik, örülök, hogy megismerhettem, hasonlóan több, másik nagyon jó dalhoz, mint pl. Bonnie Tyler Believe in me-je. Meg aztán ByAlex is szépen szerepelt.

További kommentár nélkül, áttérve valami másra.

Szeretem azt hinni, hogy az életünk olyan, mint egy kirakósjáték. Minden múló pillanat, minden találkozás, minden kisebb-nagyobb öröm vagy bánat egy-egy darabkája a kirakósnak – némelyik talán egy másik játék része: a szomszédé, a baráté, a családé, nem a miénk -, amelyből lassan, de biztosan kirajzolódik minden ember életének értelme, hogy aztán összeálljon egy csodálatos egységgé, hogy azzá váljon minden, amit Isten elképzelt. Némely darabkának a helyét persze nehéz megtalálni, nem értjük, mi miért történik velünk, nem tudjuk, hogyan tovább; de végül mindig minden a helyére kerül…

… mert ott vannak a pillanatok, amelyek mindent megváltoztatnak. A pillanatok, amelyek a legváratlanabb időben jönnek, a legszokatlanabb módon, hogy bebizonyítsák, van Valaki, aki mindig jobban tudja, mire van szükségünk. És ha odafigyelünk rá, minden kérdésünkre választ kapunk.  

Csak türelem és bizalom kell hozzá.

Azt hiszem, ennyi voltam mára. Ti minek örültetek ma? :-)

3. lecke

A harcos három szabálya: paradoxon, humor, változás.

Paradoxon: Az élet misztérium! Ne pazarold arra az időd, hogy meg akard érteni...

Humor: Őrizd meg a humorérzékedet! Főleg, ha saját magadról van szó. Ez mindennél több erőt ad!

Változás: Tudd, hogy soha semmi sem marad ugyanaz.