"Minden más lett tőle már" - V.

Az ötös szám igen kedves nekem, ezért ezt a szimfóniát is érdeklődve vártam. A másik, amiért izgalmas volt most meghallgatni, mert Beethoven szimfóniái közül éppen az ötödik a kedvencem. Nem tudom, van-e jelentősége, vagy csak a véletlen műve, de Mozartnak ebben a darabjában a két szélső tétel kimondottan vidám, csak a középső melankolikus, Beethovennek viszont egy komoly – nem véletlenül – a „Sors” szimfóniának is nevezett műve kapta ugyanezt a számot. Természetesen nem célom összehasonlítani a két zeneszerzőt, nem lenne semmi értelme. Mindenesetre mindkét szimfónia nagyon tetszik, még akkor is, ha teljesen eltérő stílusúak.

5. (K.22. B-dúr Szimfónia)

Ez a szimfónia is három rövid tételből áll, a harmadiknak a dallama később a Figaro házasságában is megjelenik, de ez nem egyedi eset Mozartnál, néha feltűnnek ugyanazok a részletek más műveiben. Ennek a darabnak a megírásakor még mindig csak kilenc éves – ráadásul éppen beteg is - volt, és amiért számomra még különleges, hogy Hágában írta, és nekem ez a holland város az egyik kedvenc helyem a világon.

Hogy mit éreztem, miközben hallgattam? Kicsit elrepültem lélekben Hollandiába, elképzeltem, hogy a városközpontban sétálok, megcsodálom az ember alkotta világot, majd kimegyek a tengerpartra és a természetben is gyönyörködöm egy keveset. A második tételt lélegzetvisszafojtva figyeltem, szavakkal leírhatatlan, mennyire szép. Aztán láttam magam előtt a szenvedő, lázas gyermeket, amint szerez egy dallamot, talán azért, hogy jobban érezze magát.

Néha, amikor fáj valamink – és nem feltétlenül fizikai értelemben értem -, milyen jó érzés olyasmit tenni, amit élvezünk, amit szeretünk, nem? Van, aki könyvet vagy magazint olvasgat szívesen, mások zenét hallgatnak, beszélgetnek a barátaikkal, de alkotni is jó ilyenkor. Engem például az írás megnyugtat, eltereli a figyelmem. De úgy hiszem, sokat nem érdemes azért búsulni, mert csak ez az egy életünk van, most tudunk boldogok lenni, és megtalálni azt a sok örömteli pillanatot, amiben részünk lehet. Ehhez pedig legtöbbször nem is kell olyan sok minden, elég egy mosoly, egy kedves szó, egy megható gesztus. Nekem most elég Mozart is… :)

Az idézet nehogy elmaradjon!

“Az emberi boldogság ritkán a hatalmas vagyonok gyümölcse, sokkal inkább támad napi apró örömökből.” (Benjamin Franklin)