"Minden más lett tőle már" - IV.

Eltelt egy nap ismét, elkövetkezett az este, számomra pedig a negyedik szimfónia ideje. Tegnap és ma néhány ismerősömmel a realista szemléletmódról beszélgettünk, nekem pedig végig az járt a fejemben, micsoda szerencse, hogy Mozart nem volt realista. Legalábbis, én nem gondolom, hogy pont ő nem hitt volna egy csodavilágban, ha egyszer ilyen varázslatos műveket tudott szerezni. Természetesen nem vagyunk egyformák, és ez jól is van így, de én úgy hiszem, néha jó, ha az ember hisz az álmaiban. Mindehhez szintén bátorság kell – visszagondolva kicsit a pár nappal ezelőtti témára -, de vajon itt tartana-e most a világ, ha nem lettek volna művészek, kutatók, politikusok, akik nagyot mertek álmodni?

4. (K.19. D-dúr Szimfónia)

Ami azt illeti, érdekes volt megtudni, hogy ez előző két szimfóniát talán nem is Mozart írta, de most örülök, hogy ez tényleg az övé. Csupán kilenc éves volt, amikor elkészült vele, a helyszíne vitatott, valószínűleg Londonban szerezte, és ott is adta elő, de más városok is felmerültek (pl. Hága), ahol születhetett (esetleg csak máshol fejezte be). Egészen rövid darab, kb. tíz perces, három tételes, illetve hasonlóan az előzőekhez, viszonylag kevés hangszerre íródott.   

Hogy mit éreztem, miközben hallgattam? Mindhárom tétele kicsit habos-babos, könnyed, kellemes. Olyan, amit hallgatva jó egy kicsit elmerülni az álomvilágban, és elrugaszkodni a valóságtól, ha csak arra a néhány percre is. Ez a zene biztatóan hat, arra buzdít, hogy érdemes azért harcolni, amiben hiszünk. Időről időre mindannyiunk életében eljönnek azok a bizonyos fordulópontok, amikor meg kell hozni a legnehezebb döntéseket. Ilyenkor végiggondoljuk az addigi életünket, és a lehetséges jövőbeni lépéseket is. – Mit tegyek? – tesszük fel a kérdést, és a válasz gyakran késlekedik vagy el is marad. Ekkor kell elővenni legrégebbi, féltve dédelgetett álmainkat, mert „Ki tudja, mire virrad a holnap?!” – ahogyan azt az egyik szereplő az Ördögölő Józsiás című színdarabban megfogalmazza.

Valahogy mindig találok egy nagyon találó idézetet is, sőt, többet is, de muszáj szelektálni. Ezúttal ismeretlen a szerző:

„Ma van az a nap, amikor megünnepeljük a pillanatokat – megállunk, hogy érezzük a napfényt, és saját szivárványt építünk.

Ma van az a nap, amikor megünnepeljük a lehetőségeket, és nekivágunk saját kalandjainknak.

Ma van az a nap, amikor élünk és nem aggódunk, amikor megünnepeljük az örömöt, amikor időt találunk álmainkra, és arra, hogy higgyünk a csodákban.”

Mozartot hallgatni pedig jó! :)