Flip flop
El
is érkeztünk a második naphoz, a második témához. Hm, gyorsan telik az idő,
nemde?! De tényleg, nekem mostanában úgy tűnik, mintha repülnének a napok, és
ez kicsit elszomorít, mert annyi mindent szeretnék csinálni, annyi helyre
szeretnék eljutni, és közben úgy érzem, néha kicsúszik az irányítás a kezeim
alól. Ennyi volt a panaszkodás, mert úgysincs semmi értelme annak.
A
mai témán elég sokat gondolkodtam, hogyan értelmezzem, miről írjak, és nem is
feltétlenül válaszolok pont a kérdésre, ha van egyáltalán efféle kötelezettség.
De lássuk, mi is az.
Július 18 – ’Flip flop’
A mai téma olyan helyzetekről,
kérdésekről szól, amelyek kapcsán változott a véleményem, nagyjából az
ellentétére, és a miértre is kíváncsiak vagyunk.
/ Flip flop
Think of a topic or
issue about which you’ve switched your
opinion. Why the
change?/
Az
igazság az, hogy alapvetően elég határozott meglátásom van mindenről, néha
arról is, amihez kevésbé értek, de éppen ez utóbbi miatt gyakran belátom, hogy
a véleményemen igenis kell változtatni, ha úgy alakul. Ehhez rögtön egy
Churchill idézet jut eszembe: „To improve is to change; to be perfect is to
change often.” Igen, az évek során rájöttem arra, hogy csak akkor haladok előre
az életemben, akkor vagyok boldog, ha tudok változni és változtatni.
Hogy
miben? Sok mindenben. Szinte mindenben. Más lett a hozzáállásom a
párkapcsolathoz, a családhoz és barátokhoz, a valláshoz, a kinézetemhez, az
étkezéshez, a sporthoz. Régebben igyekeztem megfelelni az embereknek, akik
körülvettek, átvettem a szokásaikat, a gondolataikat, de aztán lassacskán
rájöttem, hogy sosem fogok megfelelni teljes valómban senkinek, mindig lesz
valami, amit másképp teszek vagy érzek, mint ahogy elvárnák tőlem.
Igen,
mostanra ugyan többször adok igazat valakinek, ha úgy érzem, az a javamra válik,
de vagyok olyan értékes magamnak, hogy az is számítson, ami engem tesz boldoggá,
ne csak az, ami másnak szerez örömet. Megfelelek ott, ahol meg kell felelni, de
szabad akarok lenni minden másban.
Szeretem
az életemet, és nem cserélném el senkivel, akár gazdagabb valaki, akár szebb,
lehet több barátja vagy jobb munkája, az sem számít. Szeretem a hajszínemet, a
ruháimat, a hülye mániáimat, szeretek néha gyerek lenni, szeretem a helyeket,
ahol jártam, a barátaimat, akik mellettem állnak, azokat, akik valaha azok
voltak, vagy majd a jövőben azok lesznek, szeretem az optimista embereket, a
vidám helyeket. Hálás vagyok, ennyi.
Nem
tudom, erről kellett volna-e írjak vagy sem, mindenesetre nekem ez jutott
eszembe.
Ti
mit gondoltok a változásról?
Így
érzem most magam: hálás
Ezt
a zenét hallgatom: -
Köszi,
hogy benéztél!






Nagyon tetszett...
VálaszTörlés