Légy a falon

Szerző: Kriszti Ekkor írtam:

Éljen, megérkeztünk a harmadik naphoz is! A mai téma már csak azért is érdekes, mert tanultam vele egy új kifejezést. Így hát, ma is érdemes volt felkelni, nem mintha bármikor ne lenne az. 😊

Július 19 – ’Légy a falon’
Ha megtehetnéd, hogy „légy a falon” formájában bárhova, bármikor elmehetnél a történelembe, mit választanál? (Csak azért fordítottam ilyen bénán, mert érdekes szójáték magyarul a „légy” kettős jelentése, megtetszett.)
/ If you could be a “fly on the wall” anywhere and at any time in history, where and when would you choose?/

A bejegyzés kezdetéhez annyit, hogy sokszor hallottam ezt a ’fly ont he wall’ kifejezést, de sosem néztem utána, hogy az azt jelenti, hogy valaki valahol kvázi láthatatlanul ott van, mint a légy a falon, és részt vesz olyasvalamiben, amiben amúgy nem lehetne.

Sok ember van/volt a világon, akire felnézek, és akinek az életébe belepillantanék, vagy ha lehetne beszélgetnék vele kicsit.

Ha valóban láthatatlanul ott lehetnék, odaülnék Steve Jobs mellé, amikor kitalálta az Apple-t vagy a Pixart, de odatelepednék Howard Schultz mellé is, amikor megálmodta a Starbucks kávézó-láncot, amikor valóban csak a szívükre és a bátorságukra támaszkodva belevágtak valami olyasmibe, aminél a kudarc esélye olyan nagy volt. De legjobb lett volna ott lenni a fejükben, hogy megértsem, hogy küzdötték le a félelmüket. Vagy nekik nem is volt?

Sok minden érdekel, az írás, a zene, a tudomány. Meglesném Mozartot, miközben a negyvenedik szimfóniáját komponálja, Dumast, mikor a Monte Cristo grófját írja. Talán meglátnék valamit, ami megnyugtatna, hogy ők is csak emberek voltak, hibákkal, kétségekkel, esendőséggel.

De a múlt valahogy mindenhol érdekel. Szívesen ellátogatnák bármely történelmi korba, megnézném, hogyan éltek akkor az emberek. Mit használtak, miről beszélgettek, mi érdekelte őket.


Hagyjuk viszont a múltat, és lépjünk a jelenbe, mert remek ötleteim vannak erre vonatkozólag is. Például ellátogatnék egy csomó érdekes egyetemi órára, ha már nincs lehetőségem elvégezni minden olyan szakot, ami érdekel. De meglátogatnám Dan Millman előadásait is, csak, hogy tanuljak tőle az életről, az írásról, az emberekről. Részt vennék egy csomó színházi próbán, hogy belelássak, miként zajlik az a munka, aminek azok a fantasztikus előadások lesznek az eredményei. Mindehhez persze talán nem lenne elég, hogy láthatatlan vagyok, hanem két élet is kéne, hogy időm is legyen rá.


Persze, nem történelem, de belekukkantanék a jövőbe is. Nem a magam életébe, hanem a jövő nemzedékeibe. Mi lesz száz év múlva? Mi lesz 300 év múlva? Létezni fog egyáltalán ebben a formában a föld?  


Sok más is eszembe jutott még, de elég lesz ennyi, ugye? A képzeletem ugyanis határtalan…
Talán nincsenek túl egyedi vágyaim ebben a tekintetben, de azért érdekes volt végiggondolni.

Ti hová látogatnátok el ilyen módon?

Így érzem most magam: álmodozóan
Ezt a zenét hallgatom: csak úgy stílusosan, Miley Cyrus – Fly on the wall



Köszi, hogy benéztél!

(A képek forrása ezúttal is a csodálatos http://pixabay.com/)

Itt: Bp.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Teaszünet-díj

Szerző: Kriszti Ekkor írtam:
Kép
Az idei évet egy díjjal kezdem, amit Sister ajándékozott nekem, amit ezúton is nagyon köszönök neki, egyrészt, mert nagyon szívesen olvasom mindig a blogbejegyzéseit, és igazán kedves, hogy rám gondolt, másrészt legalább összeszedem magam, és írok végre egy bejegyzést.  Akkor először a szabályok: 1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is. 2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged. 3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel. 4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni. 5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod. +1 Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek. „Ha fejlődni akarsz, fogadd el, hogy bolondnak...
További információk

'Parti állatok?'

Szerző: Kriszti Ekkor írtam:
Kép
A szombat mindig az egyik kedvenc napom. Hétvége van, van időm egy csomó olyan feladatra, amire hétközben nem feltétlenül jut idő vagy épp energiám nincs hozzá. Ilyenkor megejtem a heti takarítást, mosok, néha főzök vagy besegítek a főzésbe. Ezek ilyenkor üdítő változatosságot jelentenek a hétköznapokhoz képest. De ez a nap általában a kirándulós nap is, ha épp olyanunk van. Meg aztán ezeken a nyugis napokon lehet többet haladni az olvasmányaimmal is. Napozás, esőzés, utazás alatt, amikor van rá időm.   Nektek melyik a kedvenc napotok? A mai témában pedig még a könyv is szerepel. :) Július 21 – ’Parti állatok?’ Több emberrel töltött idő után vajon kész vagyok-e arra, hogy bármit tegyek, energikus leszek-e, vagy elbújnék egy sarokban inkább egy jó könyvvel?! /Party animals? After spending time with a group of people, do you feel energized and ready for anything or do you want to hide in the corner with a good book?/ A kérdés kapcsán azonnal visszautalok ...
További információk

Segítség, introvertált vagyok!

Szerző: Kriszti Ekkor írtam:
Kategóriák. Sokféle csoportosítás létezik, besoroljuk fajokba az állatokat, a növényeket, osztályozzuk a kőzeteket, és még sorolhatnám, mi mindent kategorizálunk, de igazából én most csak az emberekre vonatkozóakra szeretnék összpontosítani. Sokfélék vagyunk, és megannyi módon lehet megkülönböztetni bennünket – szegények és gazdagok, fiatalok és öregek, gyermekek és felnőttek, balgák és okosak: csak néhány, ami hirtelen eszembe jutott -, mi pedig szeretjük is ezt gyakorta megtenni.  A magam részéről, mindig is féltem ez efféle csoportosítgatásoktól. Valahogy rettegtem attól, hogy a kategória, amelybe besoroltak, mivé tesz majd engem. Mennyire befolyásol vajon? Mennyire akar meghatározni engem? "Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye." – mondta (talán) Einstein, s mennyire igaz ez! Jobban kedvelem, ha a csoportok átjárhatóak, a határok lassan elmosódna...
További információk