Élj vidáman!

A napokban egyik kedves ismerősöm megosztott egy videót az üzenőfalán (a bizonyíték arra, hogy van jó oldala a közösségi oldalaknak), ami nagy hatással volt rám. Elsősorban azért, mert a téma amúgy is foglalkoztat, másrészt azért, mert a végén javasol néhány nagyszerű gyakorlatot a hétköznapokra, és ezeket jó lenne, ha sokan megszívlelnénk. (Alább megtekinthető az előadás.) További érdekesség, hogy a három könyv közül, amit éppen olvasok, kettő is majdnem erről a témáról szól, persze kicsit más megvilágításban. Ráadásul éppen a múlt hétvégén fejeztem be Anselm Grün „Minden napunk út a boldogsághoz” című művét is, amely szintén fantasztikus. 

Már előtte is terveztem, hogy a dolgokat, amikért hálás lehetek egy-egy nap, összeírom, de most végre tényleg nekiálltam. Csak abba az apróságba ütköztem bele, hogy sokkal több mindent tudnék gondolkodás nélkül felsorolni, mint amennyit képes lennék leírni. Ezért aztán az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen azért is hálás lehetek, hogy ennyi mindenért tudok hálát adni.

Egy időben volt egy olyan szokásom, hogy minden utamat fülhallgatóval tettem meg, még azt a tíz percest is a boltig. Aztán egy szép napon ráébredtem, mennyi mindenről maradok le, ha sosem figyelek oda ezáltal a körülöttem történő eseményekre. Sokszor hallom, hogy csodálatos, mindent megváltoztató találkozások csak az amerikai filmekben vannak, de szerintem ez egyáltalán nem igaz. Inkább az a gond, mi nem vesszük észre őket, könnyedén elsuhanunk mellettük, miközben azon töprengünk éppen, mit kell még megvenni, mit kell még elvégezni aznap. Elfelejtjük valódi, megismételhetetlen csodának megélni minden napunkat.

Megoldandó problémák persze mindig lesznek, meg olyan helyzetek, amelyekben nehezebb helytállni, sőt továbbra sem fog minden aszerint alakulni, ahogyan mi képzeltük, de azt gondolom, tényleg sok olyan apró kis gyakorlat, szertartás van, ami könnyebbé teheti számunkra a sötétebbnek tűnő napokat is. Így aztán, ha az ember igyekszik eléggé nyitott lenni élete minden pillanatában, akkor nagyszerű találkozásokban is része lesz; a munkahelyen, a hétvégi kiránduláson, a közösségében vagy akár a buszon utazva.

Úgyhogy először is, örüljünk a reggeleknek, hiszen az mindig egy új nap, az új esély kezdete. Ahogyan Anselm Grün is javasolja, keljünk elég korán ahhoz, hogy időt hagyhassunk magunknak munka előtt a nyugodt öltözködésre, egy kis meditációra, és arra, hogy sietség helyett lelassíthassunk, észrevegyük a szépségeket, amelyek körbevesznek bennünket. Örüljünk a családunknak, kollégáknak, az osztálytársaknak, úgy, mintha aznap látnánk őket utoljára. A mosoly reggel sem kerül semmibe, azt hiszem.

További érdekes, angol nyelvű cikkek találhatók a témában (is) a HBR oldalán (Harvard Business Review):

http://hbr.org/
http://hbr.org/2012/01/positive-intelligence/ar/1

„Az ember nem tud csodát tenni. A csodák nem ott történnek (...), ahol valamit ki akarnak kényszeríteni. Csodák ott történnek, ahol az ember várni tud. (...) Ahol valaminek valóban növekednie kell, annak türelmes várakozásra van szüksége.” /Anselm Grün/