Olvasni öröm
Emlékszem, még kislánykoromban történt,
édesapám szerettette meg velem az olvasást. Nem tudom felidézni pontos idejét,
sem helyét, a könyv címét vagy szerzőjét, de tán nem is ezek az igazán
fontosak. Apa mindig azt mondta, a könyvek csodálatos kincsek, bennük tudás és hatalom
rejlik, és amit belőlük tanulhatok, az mindig az enyém marad.
Gyerekkoromban, iskola után, gyakran töltöttem
az időmet a gyermekkönyvtárban, mesekönyvek, ifjúsági magazinok, történelmi és
kalandregények között, nehéz szívvel hagytam ott a helyiséget záráskor, s
örömmel vártam az új napot, mikor ismét ott lehetek. Máskor lenyűgözve kutattam
szüleim könyvespolcain, újabb és újabb történeteket keresve. A könyvek iránti
rajongásom azóta sem szűnt meg, még mindig elvarázsolnak, boldoggá tesznek,
tanítanak.
A szüleim egyszer régen arra tanítottak, hogy
olvassak sokat, hallgassak meg sokféle véleményt, és ezek alapján alakítsam ki
saját meglátásaimat. Így alakult ki bennem, hogy azokat a könyveket szeretem,
amelyek inspiráló, tanító jellegűek, ha pedig regények, akkor szeretem a
jellemfejlődést, a tanulságokat, a filozófiát bennük.
Azt hiszem, a mai, zavaros, stresszes világban
különösen fontos, hogy néha-néha lassítsunk kicsit, csodálkozzunk rá a világra,
legyünk hálásak mindazokért az értékekért, amelyeket emberi kapcsolatainkból
nyerünk. Fedezzük fel egy-egy könyvben, miként vélekedtek az elmúlt korok írói,
hogyan gondolkodtak a világról, a békességről és boldog életről. Olvassunk
nyári limonádé-jellegű történeteket, amelyek kicsit humorosak, kicsit
romantikusak, mégis tanulságosak. (Szeretettel ajánlom Sophie Kinsella könyveit.)
Én megköszönöm a szüleimnek, hogy annak idején
megtanították: olvasni öröm! Most ismét itt a nyár, lehet olvasni a strandon,
kint a gyönyörű virágok társaságában, hosszú utazások alatt, nyári éjszakákon
nyitott ablak mellett, s közben hallgatni, amint a tücsök muzsikál.
Gyakran elszomorít, mennyi elkeseredett ember
van csak itthon, Magyarországon. Állandó a panaszkodás, az örömtelenség, pedig
olyan sok apró dolog van, ami boldoggá tudja tenni az embert! Vannak inspiráló
könyvek, amelyek segítenek kicsit túllépni a saját nyomorúságunkon, leírják,
hogy tegyünk azért, hogy kevésbé irigykedjünk más emberek életére, és többet
tegyünk saját önbizalmunk, jólétünk érdekében.
Ez utóbbi kategóriában szeretnék most ajánlani néhányat,
olvassátok, ha van kedvetek!
Ezeken kívül sok más is létezik, de most
hirtelen ezek jutottak szembe. A hivatkozások a moly.hu oldalára mutatnak, itt
vélemények illetve idézetek is olvashatóak a könyvekről.
Végül pedig egy kép, mert olvasni és gyermeknek
lenni jó; illetve egy idézet, Márai Sándor gondolata az olvasásról.
Forrás: pixabay.com
„Erővel
olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült,
melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül
olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után,
előre és hátra hallgatózva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe
vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán
elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni
fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa
hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni,
mintha siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a
porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb emberi ajándék. Gondold
meg, hogy csak az ember olvas.”
[Márai
Sándor Füveskönyve – Az olvasásról]
Megjegyzések
Megjegyzés küldése