Találkozások I.

Találkozások. Életünk minden napja találkozások sorozata. Némelyek semmit sem jelentenek számunkra, mások megváltoztatják a világképünket, megint mások talán jelentősnek tűnnek, de csak ideig-óráig emlékszünk rájuk. Valamikor márciusban meghallgattuk Csaba testvér előadását, amire eleinte el sem akartam menni, mert annyi más dolgom is akadt aznap, de aztán ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy olyat fogok ott hallani, ami mindent megváltoztathat. Nem is tudom, talán az oly sokat emlegetett isteni gondviselés vezetett oda, mindenesetre nem bántam meg. Azóta újból meghallgattam, és megint magával ragadott. Beszélt az apró csodákról, amelyek körülvesznek bennünket, mint a természet szépsége, történeteket mesélt a gyermekekről, akiket befogadott a családjába, érdekességeket mondott a párkapcsolatokról és Istenről.

Találkozások. Eleinte észre sem vettem őt. Olyan csendben férkőzött a szívembe, ahogyan az ő bizalma is erősödött bennem. Életemben először éreztem azt, amiről azon az estén Csaba testvér beszélt, és valóban elhittem, és hiszem most is, hogy ennek így kellett történnie. Nem tudom, hogy lesz a jövőben, nem tudom, mi volt a célja ennek a találkozásnak, de nincs is értelme ezen töprengeni. Elég volt az a nap, elég a mosolyának emléke. 

Találkozások. Aztán ott vannak azok az emberek, akik fájdalmat okoznak. Megjegyzéseket tesznek a viselkedésesünkre, életstílusunkra, anélkül, hogy ismernének. Én néha napokig nem tudok elsiklani egy-egy rosszindulatú megszólalás felett, folyton keresem az igazságtartalmát - talán a változás ígérete van bennem, ha tanulhatok belőle, talán csak rossz természetem van, nem tudom -, pedig a dolgok körülöttünk állandóan változnak, és ezeket el kell tudni fogadni, bármennyire nehéz legyen is. 

Találkozások. Időnként magányosnak érezzük magunkat, de talán ez is csak egy érzelem. Csak jönnek és mennek, el kell fogadni, hogy ezeken nem lehet változtatni, akárcsak az időjáráson. Eszembe jutott Antoine de Saint-Exupery Kis hercegének rövid részlete:

"- Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.

- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó."

Ezek is csak pillanatok az életünkben. El kell őket engedni.

Ismét Dan Millman soraival köszönök el.

2. lecke

"Maradj a jelenben! Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységeid és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek."